Ez úgy van, hogy van az ember a maga kis elképzeléseivel a világról, ahogy azt jónak látja, ahogy szeretné, hogy legyenek körülötte a dolgok. Aztán a dolgok történnek. Vele, körülötte. Párkapcsolata lesz, terhes lesz, gyereke lesz, nem lesz terhes, nem lesz párkapcsolata, lesz új állása, a régi állása marad, autót vesz, gázfűtése lesz, rájön, hogy mégis szereti az édes ízeket, vagy akármi. Aztán ilyenkor alakul, a dolgok alakítják őt, lehet, hogy durván, lehet, hogy csak utólag, az események kapcsán és hirtelen, vagy szép lassan elfogadóbb lesz bizonyos dolgokkal szemben, vagy pont fordítva, elutasító. szerintem nem baj az, az ember nem egy állandó, folyamatos változásban vagyunk, így szép. Szerintem.

Nekem a politikai preferenciám változott hatalmasat. Azért nem pár hét alatt, hanem az elmúlt pár évben, a legutóbbi választásokkor már éreztem, hogy gáz lesz, és nem tudtam azokra ikszelni, akikre előtte mindig. Ennek roppantul örülök egyébként, mert különben minden nap átkoznám magam. :) Az én személyes blogom már hibernálva van jó pár hónapja, de bizony pár évvel ezelőtt én is írtam olyanokat, amiknek ma a fordítottja igaz. Mondjuk azt hiszem ezen nem nagyon problémáznék és nem akarnám kigyomlálni, nem is fogom, ha valaha folytatni fogom a blogot.
Szerintem te se aggódj ezen, az emberek változnak. Ráadásul inkognitóban vagy, ha valaki csak régebbi bejegyzésedet olvasná, de nem követi a blogod, az nyilván nem tudhatja azt sem, hogy ki vagy. :)
Azért gondolom nem fogsz holnap medium rare-re sütött steak receptet posztolni. :)

morri: Nem. :))) Akkorát azért nem változott a világ. Bár azért elég nagyot.

Hú, egyébként nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi ez a pálfordulás. Majd ha megérett a helyzet és publikus, akkor azért írj róla. :)

VOLT, VAN, LESZ es ez igy van jol!!!!!

Egyetértek morrival: aki csak rátalál egy régi bejegyzésre, az nem tudja, ki vagy, aki meg olvas rendszeresen, az úgyis látja, mi a helyzet.

Persze, ha nagyon cikinek érzed, vagy nagyon ártalmasnak a témát, annyira, hogy legszívesebben leradíroznál a netről minden véleményt, ami azt a dolgot támogatja/támadja - nem csak a sajátodat, de persze csak ahhoz férsz hozzá -, akkor a piszkozatolás jó megoldás lehet.

Mondjuk eszembe jutott egy másik megoldás is. Írsz az adott témáról egy új bejegyzést, a régi bejegyzésnél odaírod, hogy update a témában, és egy linket az új véleményedre (vagy mindezt egy kommentben teszed meg a kérdéses írás alatt). Így legalább a mi kíváncsiságunk is kielégülne, hogy mi is ez a nagy változás. :)

kíváncsivá tettél :)

Nem a rólam kialakult képet féltem. Ahogy írtátok, az ember változik ebben-abban, és ez így van jól. Ilyesmi miatt soha nem írnám át a múltat. Az viszont baj, hogy olvasható marad olyan post (jó pár szerintem), amelyben kimondottan jó színben tüntetek fel dolgokat, amelyekről ma már úgy gondolom, rettentő károsak.
Kíváncsiak vagytok? Ez jó. :) A változásom hasonló ahhoz, amikor Truman Burbank megérintette az óceán végét.
A másik, hogy nem tudom, most hogyan folytassam. Ezt persze az idő és az ihlet meg fogja oldani, csak most dilemma.

Hmm, asszem így már értem, és akkor azt is értem, hogy miért piszkozatolod. :)

Erre szoktam azt mondani, hogy alapvető asszertív jogaid közé tartoznak az alábbiak :)
"Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el, és vállald a következményeket.
Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet"

Számomra sokkal nagyobb "bűn", ha valaki mindezeket nem teszi. Nem hiszek abban, hogy valaki éveken, évtizedeken át mindig mindenről pontosan ugyanúgy gondolkozik. A gondolataink, véleményünk formálódnak változnak.

Van az a vicc a gyerekről, aki nem és nem hajlandó beszélni. Majd egyik nap ebédnél teljesen érthetően közli, hogy "ez a spenót nagyon rossz". Kérdezik, hogy: "Te tudsz beszélni, akkor idáig miért nem szólaltál meg?" A válasz: Idáig nem volt rossz a spenót.

Régebben volt egy véleményed valamiről, amit az alapján hoztál meg, amit akkor és ott tudtál, azóta többet tudsz, és emiatt ez változik :) Elromlott a spenót.

én voltam, írtam is róla akkor. ki is töröltem pár bejegyzést, és ha most olvasnék megint bele a régi dolgokbaa az is biztos, hogy a fé naplómat kitörölném. :-)

Én igazából nem szeretnék kitörölni semmit. Csak odaírni mellé, hogy Héééé, ez nem így van! Engem is megtévesztett! Nyisd ki a szemed!

Szerintem ez jó, mármint, hogy változik a véleményed, a világképed. Mert ez is azt mutatja, hogy nem olyan vagy, mint a hal a szatyorban, aki csak tátog és marhára nem érti mi folyik körülötte.
Kíváncsian várom a következő posztokat. :)

Rézangyal: Ebben egyetértünk, hogy ez jó! :)

Te legalább felvállalod. Én hónapok óta olvasom egy külföldi lány bejegyzéseit, mert van egy énekes, akinek a dalait ő is szereti. Meg van még neki egy másik énekes is. Közben hol imádja, hol utálja őket. Egyszer azt írja az egyikre, hogy Oroszország nagy kincse, máskor meg azt, hogy ha meglátja valahol a médiában, hányhatnékja támad tőle. És azon csodálkozom, hogy emiatt nincsenek neki dilemmái. Szerintem ez valahogy nincs jól...

Coco: :) Lehet, hogy neki a kettő ugyanaz. Hányni szokott a kincsektől, és neki így jó. :)

Ahova kommentkent szantam,mar nem lehet :(
Ez nem Antybaby-dijas ugyan, de a kisfilm kapcsan hatha tetszene:

www.youtube.com/watch?v=_pCtXRP1edo

Suzy9: Köszi, ismerem ezt a filmet. Rég láttam, de azt hiszem, tetszett. Az alapötlete mindenképpen! :)
Töröltem a másik bejegyzést, mert úgy éreztem, félreérti mindenki, ami biztos azért volt, mert nem fogalmaztam pontosan. De ennél pontosabban meg nem tudnék, úgyhogy inkább piszkozatoltam. A kisfilm ott csak adalék volt, a lényeg a "nagy film". :)